Összes bejegyzés

Automatizáció a kollaboratív robotoktól az ATS-ig

automatizáció

 Automatizáció a kollaboratív robotoktól az ATS-ig

Egy vállalat sikere azon múlik, automatizál-e, pl. használ-e kollaboratív robotokat vagy digitális-e nála a HR. 

Rabszolgáktól az automatizációig

Minden civilizációban jelen vannak azok a munkák, amelyeket az emberek többsége (finoman szólva) nem szívesen végez. A monoton vagy kemény fizikai feladatokat az ókorban és a középkorban rabszolgák és parasztok végezték, majd az első ipari forradalom létrehozta a gyári munkások tömegeit. Ráadásul emberek ezreinek munkáját váltották ki a gépek, és a mezőgazdasági termelés visszaesése miatt még az önellátás is kezdett nehezebbé válni. Az ipari munkások még ekkor is 12-14 órákat dolgoztak, beleértve a kisgyermekeket is. Ezen, valamint a megrendelések (így a bérek) kiszámíthatatlanságán fellázadt néptömegek gyakorta fogtak géprombolásba, és nyomásuk eredményeként az 1830-as évekre létrejöttek a szakszervezetek. Ezek harcának köszönhető a nők és gyermekek munkaidejének határok közé szorítása és néhány munkavédelminek nevezhető intézkedés. 

A második ipari forradalom az urbanizáció újabb hullámával párhuzamosan, az 1800-1900-as évek fordulóján zajlott. Ez hozta el azt a változást, hogy a gépek már a háztartásokban is kezdtek megjelenni. Csakhogy a javak birtoklása és a városokon belüli elhelyezkedés szerint megindult a társadalom egy modernebb formájú, de mégis szegregációhoz vezető tagozódása. A világháborúk alatt a termelés elsősorban a fegyverkezést és a frontok ellátását biztosította, majd jött a tudományos-technikai forradalom: megkezdődött az automatizálás, és az embereknek egyre több szabadidő jutott. Ezt pedig többek között tudományos fejlesztésekre fordították: a szellemi tőke jelentősége egyre nőtt. Ez jelentette a táptalajt a számítógépek, mobiltelefonok, robotok megjelenésének. (Sőt, az első ipari robot az 50-es évek gyermeke!)

A robotika hajnalán

Mi történt eközben a foglalkoztatási viszonyokkal? A befektetett pénz elkezdett az olcsótól a jó minőségű munkaerő felé vándorolni, és a fogyasztói társadalomban a szellemi tőke fontosabbá vált a fizikainál. Így alakult ki a modern értelemben vett munkaerőpiac is, ahol már nem maga az ember, hanem a munkája válik árucikké. Emellett az emberek szívesen túlóráznak, hogy extra fogyasztási cikkekre tehessenek szert, így gyakori, hogy a szellemi elit (bár kivívta magának a méltóbb munkaidőt) mégis több időt tölt munkával, mint a kékgallérosok. Míg évszázadokon át a tömegek dolgoztak megszakadásig, most az elit hozza ki magából a lehető legtöbbet. 

Az úgynevezett elit pedig létrehozta a robotokat, méghozzá azzal a céllal, hogy automatikussá és gyorsabbá váljon minden egyszerűbb, monoton, nagy erőkifejtést, precizitást igénylő feladat. Mellesleg általában ezek azok a feladatok, amelyeket a munkások rabszolgamunkának éreznek. Ezek a gépek képesek hosszú órákon át beilleszteni egy aprócska elektronikát egy műanyag valamibe, miközben nem káprázik a szemük, nem vágynak egyre erősebben a szünetre, és biztosan nem mennek egy hónap táppénzre, mert a műanyag foglalat helyett az ujjukat sikerült átlyukasztaniuk a műszak tizenkettedik órájában. Ráadásul gyorsabbak is, mint az ember. Közgazdászok valamilyen bámulatos módszerrel arra jutottak, hogy a robotok 1993 és 2007 között évente 0,36%-kal növelték a munkatermelékenységet. Ez több, mint amit a gőzgépek elértek az 1850 és 1910 közötti időszakban a maguk évi 0,34%-ával. 

Következő lépésként a robotika rájött, hogy a robotok tanulni is képesek. A gépi tanulásnak köszönhetően van olyan (MI-vezérelte) turbina, ami egy-két hét megfigyelés után képes kiszámítani az optimális fogyasztást az adott körülmények között. Létezik már beszállítókat kockázatosságuk szerint elemző, a big datán alapuló automatizált szoftver, de a rákot a patológusoknál is pontosabban diagnosztizáló algoritmus is. A gépi tanulás 2030-ra 15,7 trillió dollárral járul majd hozzá a világgazdaság teljesítményéhez. 

Automatizáció

Kollaboratív robotok

Ennél is tovább mennek a kollaboratív robotok. Ott van például YuMi, a világ első igazán együttműködő robotja, aki emberek mellett dolgozik a szerelősoron. YuMi képes érzékelni, mikor kerül az útjába valaki, így nem jelent veszélyt az emberre. Ez jelentős előrelépést jelent a robotok korábbi generációjához képest, amelyeket el kellett keríteni a balesetek megelőzése érdekében, és még így is hallottunk (emberi mulasztásból adódó!) szerencsétlenségekről. 

A ko-botokról, azaz a kollaboratív robotokról egyébként fontos tudni, hogy nem helyettesítik az ember munkáját, hanem kiegészítik, segítik azt. Fognak, emelnek, továbbítanak, élesebb munkadarabokat munkálnak meg, ráadásul roppant könnyen taníthatók. Némelyik robot például képes elsőre megismételni egy mozdulatsort, amit a kezelője mutatott meg neki. Más robotokat érintőpanelen lehet programozni. A fejlesztők azon is dolgoznak, hogy ezek a gépek bizalomgerjesztőbbek legyenek. Ezt akár olyan apróságokkal érik el, mit például az aktahurcoló gépezet esetében, aki a folyosón udvariasan kicsit oldalra lép, ha egy humán munkatársa közeleg. Egyébként is minden csak hozzáállás kérdése lenne? Japánban az emberek már most szívesebben kommunikálnak egy robottal, mint egy emberrel. 

Emberi munka kontra digitális munkaerő

Egy felmérés szerint a digitális munkaerő (Bill Gates mondta így) a következő években világszerte ötmillió munkahelyet tesz feleslegessé. A munkahelyi tevékenységek közel fele automatizálható, azaz 50% esélyed van arra, hogy egy gép vagy egy algoritmus is meg tudná csinálni, amiért te naponta bejársz a munkahelyedre. 

Csakhogy lássuk meg inkább, hogy a pohár félig tele van. Más számítások szerint minden egyes telepített robot 3,6 munkahelyet teremt: a monoton összeszerelés helyett ezek a dolgozók a gépezet beállításain, támogatásán fognak majd munkálkodni. Egyre többen vélik úgy, hogy a robotok és intelligens algoritmusok egy “munka utáni” társadalom hírnökei, ahol a gépek kitermelik helyettünk a létfenntartásunk alapjait, és mi, lévén már nem a megélhetésért kell dolgoznunk, koncentrálhatunk a kreatív tevékenységekre… például arra, hogy tökéletesítsük a robotjainkat. A robotok tehát nem az ellenségeink, és végre felszabadítanak minket a rabszolgamunka alól, mondják a szakemberek. Úgy legyen.

Modernizáció és automatizáció a HR-ben

Itt vagy Te mint személyzeti döntéseket hozó személy. Itt vannak a dolgozóitok, akiknek nyilván egyre színvonalasabb munkakörülményeket és juttatási csomagokat kell biztosítani, és még a versenytársaitokkal is tartani kell a lépést. Hogyan is lenne idő és pénz a robotokra, és egyébként is mit oldanának meg? Éppen a fentieket. A kollaboratív robotokra és a tanuló algoritmusokra gondolunk. Ha érezted már valaha, hogy az ügyviteli feladatoknak soha nem akar végük szakadni, vagy ha egy influenzajárvány is képes megakasztani a termelést, akkor váltani kell. Ne feltétlenül milliárdos beruházásokra gondolj. Kezdésnek meglevő, akár ingyenes, felhőalapú szoftverekkel automatizáljátok a papírmunkát. Aztán jöhet egy kollaboratív robot, amit egy operátor is megtanulhat programozni. Gondolj csak bele, hogy a maga korában Fonó Jennyre is ferdén néztek, most pedig már eszünkbe nem jutna, hogy a pulóverünkhöz valaki kézzel fonja a szálat, majd kötőtűvel áll neki megkötni. Teljesen magától értetődő, hogy a téli hidegben viselt meleg holmi percek alatt állt össze egy-két gép karjai alatt. Ilyen észrevétlen és természetes módon fog fejleszteni a Ti cégetek is...és csak Rajtatok áll, mikor.

Jó, de mi lesz azokkal, akiknek a munkája feleslegessé válik -kérdezed. A kérdés jelenleg nem ez. Sokkal inkább azzal kell most foglalkozni, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e olyan ütemben munkába állítani a robotokat, amilyen ütemben a munkaerőhiány növekszik. Csak Magyarországon fél évszázadon belül 2 millió fővel kevesebben fognak élni, a megmaradó 8 millió fő harmada 65 éven felüli lesz, és a születések száma sem ugrik meg, ha hinni lehet a számításoknak. Azaz rövid-középtávon izguljunk inkább amiatt, hogy hogyan tudjuk pótolni a kieső munkavállalói tömegeket, erre pedig a legjobb megoldás az automatizálás és a rugalmas foglalkoztatási formák. Például tőlünk sok partnercégünk egyszerre kölcsönöz munkavállalókat és kollaboratív robotokat, “akik” kitűnően kiegészítik egymás munkáját. 

Digitális munkaerő

Digitalizáció: ha nem termelő cégben gondolkodunk

Ha a Te vállalatod nem a klasszikus értelemben vett termeléssel foglalkozik, akkor az előző gondolatokat nem érzed annyira magadénak. A lényeg egyébként a szemlélet: az, hogy az új technológiákra ne veszélyként tekintsünk. A digitalizáció segít, hogy megkérdőjelezzük az “így szoktuk” szemléletet, és új szokásokat vezessünk be a vállalatunk szervezésében, hogy a termékünk fejlesztésére koncentrálhassunk az aprómunka helyett.

Ilyen digitalizációs lehetőség a HR-funkció részleges automatizálása. Miért lehet erre szükség?

A kulcs a jelöltélmény

Jelöltek különböző fórumokon különféle hőfokon dohognak amiatt, hogy akár az állásjelentkezéseik 90%-a is megválaszolatlan marad. Nem ritkán akár abszurd történetekbe keveredik az, aki jelentkezik egy pozícióra. Idézünk is egy ilyet, ugyanis “elfogtunk egy levelet:” HR-es írta egy jelöltnek [mi pedig belekotyogunk szögletes zárójelben]: 

Kedves [szerencsére a hallgatástól a Dunának nem menő] Jelölt!

Először is elnézést kérek, hogy ilyen sokára jelentkezem. Még XXXXX-én [napra pontosan 4 hónappal korábbi dátum] volt nálunk egy interjún [egy fehérgalléros] munkakörrel kapcsolatban. Sajnálatos módon a kiválasztási folyamatunk igencsak elhúzódott. A beérkezett pályázati anyagok áttanulmányozása és alapos mérlegelés alapján jelenleg sajnos nem tudunk Önnek lehetőséget biztosítani.

Jelentkezése fontos a számunkra, ezért hozzájárulása esetén pályázati anyagát adatbázisunkban megőrizzük és amennyiben végzettségének, tapasztalatának megfelelő lehetőség nyílik nálunk, felvesszük Önnel a kapcsolatot [jövőre veletek ugyanitt?].

További munkájához sok sikert kívánunk [még jó, hogy van].

Üdvözlettel: [egy HR-es, aki vagy behavazódott, vagy a cégnél voltak őrjítően alaposak]

Egyfelől megmosolyogtató, hogy 4 hónap elteltével utasítják el a jelöltet (furcsa volna, ha valaki 4 hónapon át várna munka nélkül), másfelől becsülendő az illető egyenes kommunikációja; az, hogy észben tartotta: tartozik egy levéllel. 

Olyan esetet is láttunk már (és nyilván te is, kedves olvasó -légy akár szakmabeli, akár nem), amikor a jelölt elküldte a szuper önéletrajzát, és bár 90%-ban összestimmelt a pozícióban leírt követelményekkel, perceken belül megkapta az elutasító sablonválaszt. 

Ha az ilyen helyzeteket a jelölt fejével gondoljuk végig, akkor kisvártatva a bőrünkön érezhetjük, mennyire frusztráló is, ha csend és csend és csend, no meg az előre megírt személytelen válaszok fogadnak minket hónapokon át. Különösen, ha helyén kezeljük a tudásunkat, és helyesen mérjük fel a munkaerő-piaci értékünket. 

A kiválasztás a HR-es számára is lehet élmény

Váltsunk most szempontot! Szakmabeli olvasóknak könnyű is lesz. A HR-es pozíciójába belehelyezkedve lelki szemeink előtt levelek százai, elfelejtett csatolmányok, irreleváns munkatapasztalatok, leszervezendő interjúk tornyosulnak. 

Egy becslés szerint egy online hirdetést 1000 ember is lát, közülük 200-an fognak bele a jelentkezésbe, és 100 fő ér a folyamat végére. Az első jelentkezés a pozíció meghirdetése után 200 másodpercen belül fut be. A 100 jelentkezésből 75-öt fut át egy toborzó, ebből 25-öt a hiring manager, 4-6 főt behívnak első körös interjúra, 1-3 főt megnéznek a második körben, és végül csak egy maradhat… Azaz ahhoz, hogy legyen egy megfelelő alkalmazottunk, 1000 tekintetet magunkra kell irányítanunk, és 100 CV-t át kell bogarásznunk. (Hozzá kell tenni: manapság örülhet, aki hozzá is jut 100 jelentkezőhöz, hiszen egyre kevesebb a potenciális jelölt.)

Ezek szerint ez az egész munkaerő-felvétel úgy kell mindenkinek, mint púp…? Csakhogy eközben fenyegetően tornyosul felénk a mumus, a rettegett varázsszó: munkaerőhiány. 

Candidate experience

Essünk túl a másik HR-mantrán is, a candidate experience-en, alias jelöltélményen. Ez lesz a kulcs ugyanis. Tudniillik az is fontos bizonyítványt állít ki a cégünkről, hogy hogyan kezeljük a nyitott pozíciók iránt érdeklődő potenciális alkalmazottakat. Hogyan tájékoztatjuk őket a kiválasztási folyamat lépéseiről, egyáltalán méltatjuk-e őket válaszra. Ha a jelölt nem kap visszajelzést, akkor teljesen érthető, ha ennek finoman szólva is… nem annyira örül. 

Van olyan vélemény is, miszerint fölösleges megírni egy sablonválaszban, hogy az illetőt nem hívjuk be interjúra. Hiszen a hallgatás úgyis egyértelmű, miért lenne neki jobb, ha szembesülne az elutasítással. Első ellenérvünk a fenti levél: ha létezik olyan, hogy négy hónapig tartott kiválasztani a megfelelő szakembert, akkor joggal merülhet fel a jelöltben, hogy az esetében is lassan őrölnek azok a bizonyos malmok. Jobb megtudni, hogy mi a helyzet, mint azon morfondírozni, hogy mi van, ha… A második érv pedig az, hogy hiszünk a nyílt kommunikációban.

Ha pedig számításba vesszük, hogy manapság már nem kell 658 levélbe egyenként becopyzni  a fentihez hasonló sablonválaszt, akkor különösen világos lesz, miért is kell megragadnunk az alkalmat egy kis céges brandépítésre azzal, hogy reagálunk.

No de hogyan? ATS!

Az ATS-ek, azaz applicant tracking system-ek vagy éppen software-ek a HR-esek virtuális apródjai, azaz leveszik a válladról a fárasztó mechanikus munkát. Egy ATS előre beállított szűrők segítségével automatizálja a CV-k válogatását, kiszórja a szóba sem jöhető jelölteket. Sablonleveleket küld azoknak, akik valamelyik körben nem jutottak tovább, de eltárolja azokat, akik később még “szóba jöhetek”. Nagyon fontos, hogy egy ATS nyomon követi a jelölt státuszát kis túlzással onnantól, hogy elkezdte érdekelni egy pozíció, egészen odáig, hogy kilép. Az ATS-ben lehet keresni, címkézni a jelölteket, így még költséghatékony is. Ugyanis még akár egy újabb álláshirdetés kiadásait is meg lehet úszni vele, ha könnyedén ki lehet nyerni belőle két-három, korábban már jó pontokat szerzett jelöltet. Emellett nyílt és informatív: a csapatod egyből értesül a munka haladásáról. 

Automatizáció az egységesítés szolgálatában

Egy ATS-t használó HR-esnek nem úgy néz ki a nyilvántartása, hogy vannak a CV-k a levelezése különféle bugyraiban (ha szabadságra megy, akkor a cégnél megáll az élet), van néhány száz, különböző földtörténeti korokból származó CV-je kinyomtatva és megjelölgetve olyan jegyzetekkel, amiket már az írójuk sem tud értelmezni, meg egy naptára, benne az interjúk időpontjával. Nem kétséges, hogy te, aki mindezt olvasod, offline vagy fél-offline megoldásokkal is ennél nagyobb rendet tartasz. De ha csak egyszer is gabalyodtál már bele a rendszeredbe, akkor fontold meg a váltást. 

Segít az automatizáció

Az ATS nem helyettesít, hanem segít

Ha rosszul adod meg a kezdeti szűrési kritériumokat, akkor természetesen itt is el tud sikkadni egy jó jelölt. Előfordul, hogy valaki nem írja bele explicit módon a CV-jébe valamilyen készségét vagy tapasztalatát, így a mesterséges intelligencia kiszórja, pedig jó jelölt volna. Ennek érdekében okosan kell beállítani a kulcsszavakat, ügyelve például a szinonimákra. 

Szintén gond, ha egy jelölthöz több tucat státusz tartozik. Nem kell szétaprózni. Senkinek nem kell tudnia, hogy a jelölt éppen Nem vette a fel a telefont, hívom délután státuszban van, elég, ha tudja, hogy rajta vagy az ügyön. Bőven elég tehát, ha az ATS-ed olyanokat vesz fel, mint Új, Előszűrve, Interjúztatva, Ajánlat megtéve, Felvéve, Elutasítva, Kiértesítve, Visszalépett. Ilyenkor az Elutasítva egyszerre vonatkozhat arra, ha egyből kiesett, vagy ha az interjú után nem léptettük tovább. 

Bónusz: riportolás

Hosszú órákat takarít meg neked az a lehetőség, hogy az ATS naplózza a munkafolyamatot. Azaz ha a vezetőd nem igényli, hogy külön riportot készíts, még akár az is járható út, hogy egyszerűen megmutatod neki a szoftvert. Hiszen látja, hogy hány jelölttel, hogyan foglalkoztál, mikor milyen folyamat zajlott, milyen jelöltekből hányat küldtél neki tovább, stb. 

A főnyeremény pedig: pozitív candidate experience

Ha egy egyszerűbb és kevésbé stresszes kiválasztási folyamat egyben a jelöltnek is megnyugtatóbb, az a siker netovábbja. Bármennyire is megszokott, hogy egy cég nem ír vissza a jelöltnek, miért ne lennétek ti azok, akik mégis? Miért ne lehetne felhasználni egy szoftver két kattintással elérhető funkcióját arra, hogy azt a képet közvetítsétek a vállalatról, itt profin szervezve folyik a munka? Az idealista még hozzáteszi, hogy egy boldogabb és emberségesebb világhoz hozzátartozik az is, hogy belegondoljunk a jelölt helyzetébe (hálát adva, amiért nekünk van munkánk). Miért is ne lehetne az a jövő, hogy még egy legördülő listából gyorsan ki is választod az elutasítás okát? Annyi jelölt csetlik-botlik a kiválasztási folyamatban, hogy nem ártana visszajelzést adni nekik: mit tehetnek máskor másként. A hibáik egészen szépen kategorizálhatók: kevés tapasztalat (pozitívabban megfogalmazva: a másik jelölté több volt), valamely fontos ismeret vagy kompetencia hiánya (szebben: a nyerő jelölt még többet tud), nem meggyőző fellépés az interjún (pozitívabban: gyakoroljon többet, hogy ne izguljon annyira). És így tovább. 

Mi nem?

Az ATS teljes mértékben képes elvégezni a felvételiztetéshez tartozó, automatizálható feladatokat. De nem képes helyetted döntést hozni. Nem empatikus, nem képes a CV-ben olvasottak mögé látni, nincsenek megérzései, hanem igen-nemek (jobban mondva, nullák és egyek) mentén dolgozik annak alapján, amit megtanítottak neki. Azaz megnyugtatunk, marad munkád bőven.

A digitalizáció éppen, hogy az emberért van!

Szakemberek szerint a termelési folyamatok digitalizálása már egészen jól áll hazánkban is, de ezeket is tovább lehetne javítani kollaboratív robotok bevonásával. A vállalatok háttérfolyamatainak automatizálására viszont csupán a cégek 9%-a áll készen. Viszont  74%-uk úgy gondolja, ez elengedhetetlen lesz… Halkan jegyezzük meg: már az. A XXI. században nehezen engedhetjük meg magunknak, hogy olyan aprómunkával vesződjünk napokig, amit percek alatt elvégez helyettünk a mesterséges intelligencia, vagy olyan feladatokkal rongáljuk az egészségünket, amelyeket egy gép is meg tud tenni. Ez olyan, mintha még mindig a patakban mosnánk görnyedt háttal, miközben intelligens mosógép (és mosópor) téblábol a fürdőszobában. Neked is kellemesebb, ha a munkád “alkotó” feladataira tudod helyezni a hangsúlyt. 

4

Küldj egy tapsot ha tetszett

4