Helyzetjelentés: A magyar munkaerőpiac és a munkaerőhiány
A munkaerőhiány, azaz a ‘HR-buborék’
Szóval munkaerőhiány van nálatok?
Rengeteg partnerünk tapasztalja, hogy sem a klasszikus, sem az alternatív toborzási módszerekkel nem érnek már el túl nagy sikereket, egyre nehezebb bevonzani a munkaerőt, egyre macerásabb megfelelő juttatási csomagot kitalálni.
És most itt a magyar munkaerőpiac szinte minden ágazatára gondolunk: nehéz szakácsot, sofőrt, pláne targoncást fogni, de még a gyártósorok is sokszor csak fele kapacitással üzemelnek. Az informatikusokról és mérnökökről meg inkább ne is beszéljünk. Sokan a cégek közül - minden képzeletünket felülmúlva - hihetetlen összegeket költenek a munkaerőhiány leküzdésére, hiszen látják, érzik (sőt hallják is mindenhonnan), hogy most itt muszáj valamit tenni.
Munkaerő kölcsönző ágazatunkban mi is tapasztaljuk, hogy mennyire átalakult a magyar munkaerőpiac. Azok a cégek, akik 5 éve elhajtottak bennünket, hogy “hehh, sorban állnak a kapu előtt a munkavállalók” most elcsukló hangon hívnak bennünket, hogy segítsünk vagy holnap nem tudják elindítani a gépeket.
“Külföldön ennyit keresek egy hét alatt!” - szól egy ‘megfelelően képzett’ munkavállaló kommentje 2019-ben.
A dél-nyugati országrészbe kért egyik partnercégünk egyszerű, betanított munkára embereket tőlünk. Ahogy az lenni szokott, feltérképeztük, hogy az adott szervezet esetében miként, milyen konstrukcióval lenne érdemes egyáltalán nekiállni a toborzásnak. A meghozott döntés fényében - teljesen anonim módon - elárulhatjuk, hogy 140.000 forintos nettó alapbért, cafeteriát, 100%-os lakhatási támogatást és céges busz indítását javasoltuk kiindulási alapnak. El is fogadták, ezekkel a feltételekkel fogtunk hát hozzá a keresésnek.
Számos online és offline felületen megjelenítettük részletes, informatív - tehát mellőzve a bullshitelést - hirdetéseinket az ország több pontján. “Egyszerűen betanulható munka XY-ipari cégnél korrekt alapbérrel, és kiemelkedő béren felüli juttatásokkal! Akár végzettség nélkül is!” - valami ilyesmi szalagcímet képzelj el. A magyar munkaerőpiac azonban visszavágott.
A visszajelzéseket látva, leesett az állunk. Kétfajta reakciót kaptunk: olyat, ami a fizetést keveselte és olyat, ami a költöztetés ellen szólt: miért nincsen helyi munka? Nincs is munkaerőhiány, munka nincsen!
Ismerőseim közül (akik 4-5 évet és több százezer forintot költöttek el szakképesítésük megszerzésére) többen azzal viccelődtek (valójában nem vicceltek), látva a kommenteket, hogy ezért az ajánlatért már majdnem ők is elgondolkoztak, hogy elmennek csomagolni a sorra. - “Kapok száznegyvenet készhez és nincs ez a stressz, mint itt az irodában.”
Ezt itt hagyjuk ülepedni.

A magyar munkaerőpiac jellemzői
Mindenki hibáztat mindenkit. Az emberek úgy nagy általánosságban az államot, a cégeket, a közszférát, szóval mindenkit, aki nem tartozik az “emberek” kategóriába. Meg persze a közterheket, amik ólomlábakra helyezik az egész szituációt. A cégek a médiát és az oktatási rendszert, egyiket az óriásira fújt buborék miatt, másikat az emberek tanulatlansága, a szakképzett réteg alacsony mivolta miatt. Jegyezzük meg: szakképzett munkaerőhiány van, munkaerőhiány kevésbé.
Sejteni lehet persze, hogy ujjal mutogatás helyett más út vezet majd a megoldáshoz. Globális szinten például az automatizációban és a robotikában látják a megváltást. A baj ezzel csak annyi, hogy ettől még nem fog tudni elindulni holnap az a gyártósor. Az emberek munkavállalási hajlandóságán változtatni pedig egy hosszú és fáradtságos munka lesz - ráadásul egy közös, nagy projekt. Ismételjük: ez nem csak a magyar munkaerőpiac, hanem globális szintű probléma.
Ebben a nagy mutogatósdiban persze mindenkinek egy kicsit igaza van: az embereknek, hiszen rengeteg szervezetnél fellelhetőek a mai napig a régivágású főnökök, a rémes munkakörülmények és a gyalázatos fizetések. A cégeknek is, mert mi magunk is találkozunk sajnos rengeteg olyan munkavállalóval, akinek a becsületesség nem az erőssége, de a munkaadója ócsárolásában rendkívüli érdemeket szerezhetne.
A munkavállalók megtartása a munkaerőhiány megoldása?
És akkor most haladjunk a megoldás felé. Először is: ne álljatok be a cégetekkel a felfújt ballon alá, ez itt nem csak a Ti, vagy úgy egyáltalán a cégek hibája. Határt kell szabni az eszeveszett bérigényeknek és nem, nem kell mindenkinek ‘csocsóasztal - xbox - ingyengyümölcs’ környezetet teremtenie. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt persze, de a legfontosabb, hogy a szervezetetekben legyen jelen egy egészséges és őszinte kommunikáció. Egy olyan cégkultúra, amiben lehetséges a munkavállalók megtartása. A dolgozók nem tűrik tovább a megfélemlítést, az erőből kikényszerített változásokat.
Legyetek következetesek és akkor joggal várhatjátok ugyanezt a munkavállalóktól, akik idővel a hely jó hírét fogják vinni! Mi hatalmas energiákat fektettünk ebbe a saját csapatunkon belül és hidd el: ha szeretnek nálad dolgozni az emberek, akkor kevesebb pénzért is maradni fognak!
Ja, és az irodáinkban fellelhető csocsóasztalok száma nulla.
A másik oldalon persze az embereknek is el kell engedni a buborékot, és elfogadni, hogy ez a magyar munkaerőpiac, nem Ausztria - mérsékeltebbek a fizetések, de az árak is. Hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, rengetegen térnek haza csalódottan - átverten. Ott is van munkaerőhiány.
Nekünk vállalatoknak a sarkunkra kell állni, megfékezni a média eltolódott nézeteit, elfogadni a bérigények reális, logikus emelkedését, támogatni a munkaerő hazai szabad áramlását, képezni és fejleszteni a vezetői réteget a szervezetünkben és folyamatosan upgradelni a lehetőségeinkhez mérten a munkakörnyezetet. Növeljük a munkavállalóink lojalitását, vonjuk be őket a tervezett változásokba, adjunk nagyobb felelősséget a kezükbe és értéket a fizetésük mellé: legyen a mi cégünk egy jó munkahely.
Pukkasszatok buborékot Ti is, nekünk eddig bejött! Vagy kezdésnek pukkasszatok pukkasztós fóliát, az is nagy öröm!