Az úti és üzemi baleset jelentése, a táppénz szabályai
Előfordulhat, hogy baleset ér minket a munkahelyünkön vagy a munkába menet. Ilyen esetben különösen fontos tudni, hogy milyen jogaink és lehetőségeink vannak. Ebben a cikkben áttekintjük a munkahelyi, úti és üzemi balesetek fogalmát, valamint a kapcsolódó táppénz szabályait.
A balesetek típusai és kapcsolatuk
A munkával kapcsolatos balesetek háromféle típusát különböztetjük meg, amelyek hierarchikus viszonyban állnak egymással:
Munkahelyi baleset: A legtágabb fogalom, amely munkavégzés során vagy azzal összefüggésben bekövetkezett valamennyi balesetet és egészségkárosodást magában foglalja.
Üzemi baleset: Társadalombiztosítási jogi kategória, amely meghatározza, hogy milyen baleset után jár baleseti ellátás. Nem minden munkahelyi baleset minősül üzemi balesetnek.
Úti baleset: Az üzemi baleset egyik speciális változata, amely a munkába járás során történik. Fontos társadalombiztosítási kategória, mert eltérő mértékű ellátás jár utána.
Minden említett balesettípusnál előfeltétel, hogy a szabályok csak biztosítotti jogviszonnyal rendelkező személyekre vonatkoznak – avagy az érintett személynek hivatalos munkaviszonyban vagy más olyan jogviszonyban kell állnia, amely után járulékot fizetnek.
Az úti baleset és az üzemi baleset jelentése, különbségek
Az úti baleset és az üzemi baleset egyaránt a munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezett baleseteket jelenti, de van köztük néhány fontos különbség.
Üzemi balesetnek minősül általánosságban az a baleset, amely a munkavállalót a végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Ez egy tágabb fogalom, amelybe több baleset-típus is beletartozik, például:
- a munkavégzés során bekövetkezett balesetek
- a munkáltató telephelyén, munkaidőben történt balesetek
- a munkáltató által szervezett rendezvényen történő balesetek
- bizonyos feltételek mellett az úti balesetek
Az úti baleset az üzemi baleset egyik speciális fajtája, amely a munkába menet vagy onnan hazafelé, a legrövidebb útvonalon történő utazás során következik be, beleértve azt is, ha a baleset a munkavállalót a lakóhelyétől eltérő szállására menet közben éri. Az utazás rövid időre megszakítható alapvető szükségletek ellátására (pl. élelmiszer vásárlás), de nagyobb, magánjellegű kitérők már nem megengedettek. Az úti balesetek a törvény szerint teljes mértékben üzemi balesetnek minősülnek.
Úti baleset táppénz
Ha úti baleset miatt a biztosított keresőképtelenné válik, akkor baleseti táppénzre jogosult. Ennek összege a táppénz naptári napi alapjának 90%-a. A baleseti táppénz – az előzetes biztosítási időre és táppénz folyósításra tekintet nélkül – a baleset napjától folyósítható, legfeljebb 1 évig, ami orvosilag indokolt esetben 1 évvel meghosszabbítható.
A baleseti táppénz igényléséhez szükség van a keresőképtelenséget megállapító orvosi igazolásra, illetve a munkáltatói baleseti jegyzőkönyvre.
Üzemi baleset táppénz
Üzemi baleset esetén a sérült szintén jogosult lehet baleseti táppénzre és egyéb társadalombiztosítási ellátásokra, de itt az összeg a táppénz naptári napi alapjának 100%-a. Az igényléshez itt is orvosi igazolásra, baleseti jegyzőkönyvre és kérelemre van szükség. A folyósítási időtartamra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az úti balesetnél.
Jó tudni!
Az üzemi baleset bekövetkeztekor egyidejűleg fennálló, több biztosítási jogviszonyok esetén a biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyában jogosult, amelyben az üzemi baleset éri.
A biztosított baleseti táppénzre jogosult akkor is, ha ugyanabból a balesetből eredően ismételten keresőképtelenné válik.
Felelősség és munkáltatói kötelességek munkahelyi balesetek esetén
A munkáltatónak minden munkahelyi balesetet ki kell vizsgálnia, és erről jegyzőkönyvet kell felvennie. Fontos tudni, hogy ez a vizsgálati kötelezettség nemcsak a munkaképtelenséget okozó, hanem az olyan balesetekre is vonatkozik, amelyek nem eredményeznek munkaidő-kiesést. A munkabalesetek mellett az egészségkárosodás eseteit (foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció) is ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni.
A balesetet a munkavállalónak vagy a balesetet észlelő személynek haladéktalanul jeleznie kell a munkát közvetlenül irányító személy felé. Ha a sérült ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, őt terheli annak bizonyítása, hogy a baleset a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben történt.
A kivizsgálás során fel kell tárni a baleset kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okait, és ezek alapján intézkedéseket kell tenni a hasonló esetek megelőzésére.
A munkáltató a baleset súlyosságától függően köteles azt bejelenteni az illetékes hatóságoknak:
- Súlyos baleset esetén azonnal értesíteni kell a munkavédelmi hatóságot.
- Minden olyan munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, be kell jelenteni és ki kell vizsgálni.
- A munkáltatónak a három munkanapot meghaladó munkaképtelenséggel járó munkabalesetekről nyilvántartást kell vezetnie, amelyet öt évig meg kell őriznie.
- Halálos kimenetelű balesetet azonnal be kell jelenteni a rendőrségnek is.
- Külföldön történt, 3 napnál hosszabb keresőképtelenséget okozó balesetet szintén jogszabályban meghatározott rendben kell bejelenteni.
A munkavédelmi képviselő részvételét lehetővé kell tenni a munkabaleset kivizsgálásában.
A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtéséért. Ha a balesetet a munkáltató mulasztása okozta, a sérült munkavállaló a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén jogosult lehet kártérítésre.
Jó tudni!
Ha a munkáltató elmulasztja a munkahelyi balesettel kapcsolatos kötelezettségeit, a munkavállaló több dolgot is tehet.
Először is keresse fel a munkahelyi vezetőjét a baleset kivizsgálása és dokumentálása érdekében, hiszen ahogy a fentiekben olvasható, ez elsősorban a munkáltató kötelessége.
Munkahelyi baleset esetén tehát kulcsfontosságú a sérült egészségének védelme, a baleset alapos kivizsgálása és dokumentálása. A munkavállaló számos ellátásra jogosult lehet, és fontos, hogy tisztában legyen lehetőségeivel jogai érvényesítésére akkor is, ha a munkáltató ebben nem működik együtt.
