Testbeszéd: jelek az állásinterjún!

Az állásinterjú a munkakeresés egy izgalmas és sok szempontból döntő állomása, ahol nemcsak a szavaink, hanem a testbeszédünk is kulcsfontosságú szerepet játszik. A nonverbális jelek sokat elárulhatnak rólunk: megmutathatják, mennyire vagyunk magabiztosak, nyitottak és őszinték. Éppen ezért érdemes tudatosan figyelnünk a saját testbeszédünkre, de az interjúztató nonverbális jelzéseit is hasznos lehet értelmezni, hogy lássuk, mennyire sikerül jó benyomást tennünk rá. 

A testbeszéd az üzleti életben is – különösen egy állásinterjún – rendkívül fontos jelentőséggel bír. Egyes kutatások szerint kommunikációnk csaknem felét a nonverbális jelek teszik ki. Tehát hiába mondunk jó dolgokat, ha a testünk mást sugall, az alááshatja a hitelességünket. Lássuk hát, mire érdemes odafigyelnünk egy állásinterjú során!

Kéztartás

Az egyik legszembetűnőbb nonverbális jel a kéztartás. A karba tett kéz például gyakran védekező, zárkózott attitűdöt sugall, ezért érdemes elkerülni. 

Keresztbe tett kéz

A keresztbe tett kéz, hasonlóan a karba tett kézhez, elutasító, védekező benyomást kelthet. Mintha falat emelnénk magunk elé. Ha ezt látjuk az interjúztatónál, az jelezheti, hogy nem teljesen nyitott felénk, vagy nem tetszik neki, amit mondunk.

Csípőre tett kéz

A csípőre tett kéz jelentése kétértelmű. Noha többnyire magabiztosságot, határozottságot – olykor dominanciát – mutat, egy állásinterjún agresszívnak, arrogánsnak is tűnhet, ezért inkább kerüljük. Az interjúztató esetében a gesztus azt jelezheti, hogy kihívást, ellenállást érzékel.

Zsebre tett kéz

A zsebre dugott kéz lazaságot, nemtörődömséget sugározhat, mintha nem vennénk komolyan a szituációt. Egy hivatalos helyzetben, mint amilyen az állásinterjú, ez a testtartás nem előnyös. Az interjúztató esetében ugyanakkor nyugodtságot, magabiztosságot tükrözhet.

Kéztartás az asztal alatt és felett

Az ideális kéztartás az asztalon nyugvó, nem görcsös, de nem is túl laza kéz. Ez nyitottságot, őszinteséget sugall. Ha az asztal alatt tartjuk a kezünket, az bizonytalanságot, idegességet mutathat, mintha rejtegetni akarnánk valamit. Ha az interjúztató ilyen kéztartással ül, az arra utalhat, hogy nem teljesen őszinte, vagy elhallgat valamit.

A kéz mozgása

Fontos, hogy ne babrálgassunk, ne doboljunk az ujjainkkal, mert az frusztráltságot, türelmetlenséget tükrözhet. Ugyanakkor a túl merev, mozdulatlan kéz is kerülendő, mert robotikusnak, élettelennek tűnhet. Nyugodtan igazgathatjuk a tollat magunk előtt, gesztikulálhatunk beszéd közben, de ne essünk túlzásokba. Ha az interjúztatónál látunk ideges kézmozdulatokat, az azt jelezheti, hogy feszült, vagy nem tetszik neki valami.

Lábtartás

Elsőre talán nem is gondolnánk, de a lábtartás is sokat elárul rólunk. Az ideális testhelyzet az, amikor talpunk stabilan a földön van, térdeink pedig enyhén szétnyílnak. Ez a pozíció nyitottságot és magabiztosságot sugároz.

Keresztbe tett láb

Ellenben a keresztbe tett láb, főleg ha karba tett kézzel párosul, védekező, elutasító attitűdre utalhat. Ráadásul ez a pozíció fizikailag is zártabbá tesz minket. Ugancsak olyan hatást kelt, mintha falat emelnénk magunk elé. Ha pedig az interjúztatónál látjuk a keresztbe tett lábat – különösen, ha a testével is elfordul tőlünk – , az arra utalhat, hogy nem teljesen nyitott felénk.

A láb mozgása

Figyeljünk oda, hogy ne remegjen a lábunk, ne "táncoljunk" a székben, mert az idegességet, koncentrációhiányt sugall. A túl sok mozgás elterelheti a figyelmet a mondanivalónkról. Ha az interjúztatónál ilyen jeleket tapasztalunk, az arra utalhat, hogy unatkozik, vagy mielőbb szeretné lezárni a beszélgetést

Mimikák, hang és tekintet

Belső állapotunkról, érzéseinkről és gondolatainkról az arcunk, a tekintetünk és a hangunk árulkodik a legtöbbet, noha ezeket tudjuk a legkönnyebben kontrollálni.

Szemkontaktus

A szemkontaktus rendkívül fontos egy állásinterjún. A megfelelő szemkontaktus érdeklődést, figyelmet és magabiztosságot sugall. Ha valaki kerüli a szemkontaktust, az bizonytalanságot, őszintétlenséget sugallhat. Ugyanakkor a túl intenzív, merev bámulás kényelmetlenséget okozhat.

Mimikák

Az arcunk rengeteg érzelmet képes kifejezni, sokszor akaratlanul is. A szájhúzás például feszültséget, ingerültséget jelezhet. Egy enyhe mosoly viszont nyitottságot, barátságosságot sugall. Figyeljünk oda a saját arcunkra: ne grimaszoljunk, ne húzzuk a szánkat, de ne is legyünk teljesen kifejezéstelenek. Ha pedig az interjúztatónál bosszús arckifejezést veszünk észre, az valószínűleg azt jelzi, hogy nem tetszik neki, amit mondunk.

Nevetés

Egy-egy helyénvaló nevetés oldhatja a feszültséget, és szimpatikussá tehet minket. Ugyanakkor a túl sok nevetgélés komolytalannak vagy az idegesség leplezésének tűnhet. Akkor nevessünk, ha valóban vicces megjegyzés hangzik el, vagy ha az interjúztató maga viccelődik. Semmi esetre se erőltessük azonban a nevetést, ha nem jön természetesen.

Összehúzott szemöldök

Az összehúzott szemöldök a koncentráció és a figyelem egyik jele. A túl sokat ráncoló homlok azonban ingerültséget, frusztrációt sugallhat. Próbáljunk természetesek maradni, ne kontrolláljuk túl a mimikánkat. Ha az interjúztató gyakran ráncolja a homlokát, az azt jelezheti, hogy valami nem tetszik neki, vagy nem ért egyet velünk.

Hang

A hangunk sokat elárul érzelmi állapotunkról. A túl halk hang bizonytalanságot, a túl hangos hang agresszivitást sugallhat. Hasonlóképp a monoton hang unalmat, az éneklő hanglejtés pedig komolytalanságot közvetíthet. Beszéljünk tehát tisztán, érthetően, megfelelő hangerővel. A hanglejtésünk pedig legyen természetes. Az interjúztató esetében az unott, monoton hang ugyancsak arra utal, hogy nem kötjük le eléggé a figyelmét. 

Mozdulatok, ölelés, érintés, simogatás

Egy állásinterjún általában nincs helye a túl személyes gesztusoknak, mint az ölelés vagy a vállon veregetés. Ezek túl bizalmas megnyilvánulások egy formális szituációban.

Határozott mozdulatok

Egy határozott kézfogás azonban szinte elengedhetetlen az interjú elején és végén. Mutassunk magabiztosságot, de ne legyünk túl erőszakosak. Az apró, finom gesztusok, mint a bólogatás vagy az előredőlés, érdeklődést, figyelmet mutatnak. Ha az interjúztató hátradől a székében, az jelezheti, hogy elégedett, és tetszik neki, amit hall.

Érintések

Kerüljük a másik fél érintését az interjú során, még ha barátságosak is akarunk lenni. Maradjunk a saját személyes terünkön belül. Ha az interjúztató kezdeményezi a kézfogást, viszonozzuk, de mi ne kezdeményezzünk fizikai kontaktust.

Fontos megjegyezni, hogy a testbeszéd kultúránként eltérő lehet. Ami az egyik kultúrában elfogadott, az a másikban udvariatlannak tűnhet. Éppen ezért egy nemzetközi környezetben érdemes lehet utánanézni ezeknek a különbségeknek.

Nyugodtan és magabiztosan

Összességében az a lényeges, hogy testbeszédünk nyitottságot és magabiztosságot sugározzon, de semmiképpen se essünk túlzásba. Ha őszinték és hitelesek maradunk, testbeszédünk természetes módon fog minket tükrözni.

Továbbá ne feledjük, hogy a testbeszéd csak kiegészíti, megerősíti üzenetünket, de nem helyettesíti azt. Egy állásinterjú során továbbra is a tartalom, a mondanivalónk a legfontosabb. Érdemes lehet például előre felkészülni néhány tipikus kérdésre, amelyek biztosan elhangzanak majd az interjún. 

A megfelelő testbeszéd tehát jelentősen hozzájárulhat a sikerünkhöz, hiszen segíthet abban, hogy meggyőzőbbnek és hitelesebbnek tűnjünk, valamint hogy pozitív benyomást keltsünk az interjúztató(k)ban.