Összes bejegyzés

Jugoszféra, a Nyugat-Balkán gazdasági lehetősége

Jugoszféra, a Nyugat-Balkán gazdasági lehetősége

 

Ha megkérdezünk egy olyan személyt, aki legkésőbb a hetvenes évek második felében született, hogy mit jelentett neki Jugoszlávia, általában szépmúltú gyárakat, termékeket és olyan brandeket fog felsorolni, amelyek közül a legjobbak a mai napig léteznek. A teljesség igénye nélkül említsük meg, hogy az egykori 23,5 millió lakosú országban gyártottak például Levi Strauss és Wrangler farmereket, Puma és Adidas sportcipőket, a szarajevói TAS gyár évente 40 ezer Volkswagen gépkocsit gyártott le, míg a Novo Mesto-i IMV 30 ezer Renault-t, de készültek itt Opel, Peugeot, Citroen gépkocsik is, míg a szabadkai Sever villamosgépgyár az egész világot ellátta termékeivel. A sort lehetne még hosszasan folytatni, említsük csak meg, hogy a régi Jugoszlávia ma is létező gyára volt a szabadkai Pionir, a Magyarországon is közkedvelt Negro cukorkák gyártója, a Gorenje, az INA benzinkút-hálózat vagy a Podravka is.

Idén van a harmincadik évfordulója az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szétesésének és a háborúskodások kezdetének, ennek apropóján számos elemzés születik, nem csak a „mi lett volna ha”, hanem a „mi lehetne ha” témakörében is.

Az osztrák APA hírügynökségnek Mario Holzner bécsi közgazdász nyilatkozott, aki úgy véli, gazdaságilag a hat utódállam mindenképpen jobban járna, ha hatékonyabban egymás felé fordulnának. Mint kiemeli, Szlovénia és Horvátország a legfejlettebb tagköztársaságok voltak, ma viszont EU-tagokként az uniós lista alján helyezkednek el, a horvát hajógyártás konkrétan megsínylette az integrációt. 

Holzner professzor szerint az utódállamok mindenképpen profitálni tudnának az EU-tagságból, de úgy gondolja, nem kellene erre várni, az egymással való fokozottabb együttműködésre kellene fókuszálni. A hat utódállam piaca egyenként túlságosan felaprózott, Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia GDP-je együttesen is csak a görög GDP felét teszik ki, egyértelműen mindenki jól járna egy közös piaccal.

Emellett szóló érv a közös nyelv és a kulturális hasonlóságok valamint az a specifikum, hogy az elmúlt évtizedek során kialakult egy nemformális valutaunió is ebben a térségben, vagyis, még azok az országok is euróban számolnak és kereskednek, ahol ez nem hivatalos fizetőeszköz. Vjekoslav Domljan a Szarajevói School of Science and Technology Egyetem rektora szerint a közös nyelv és a valuta olyan komparatív előnyt jelent, aminek köszönhetően ezek az országok 42-188 százalékkal többet kereskednek egymás között, mint az ilyen közös jellemzők nélküli országok.

Számszerűsítve, ez Bosznia-Hercegovina példáján tökéletesen látszik. Az ország 2018-as külkereskedelmi mérlegéből kiderült, hogy import és export szempontjából is, az első öt ország között ott van Szerbia, Horvátország és Szlovénia is. Ezzel a három országgal hozzávetőleg évi 3 milliárd euró a bosnyák külkereskedelmi csere értéke.

Az egymásra utaltságnak egyébként gyakorlati példája is van. A(z) eredetileg szlovén Mercator kereskedelmi lánc a horvát Agrokorral és a szerb Roda csoporttal társulva egy „összjugoszláv” kereskedelmi bolthálózatot hozott létre, de a cégcsoporthoz tartozott még számos élelmiszeripari cég is Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Szlovéniában is. Így aztán amikor a csoport legnagyobb részét tulajdonló horvát Agrokor tulajdonosa Ivica Todorić csődöt jelentett és átadta az államnak a részét, ez alaposan megrengette minden érintett ország gazdaságát, a kormányoknak kellett interveniálniuk a nagyobb fennakadások elkerülése érdekében. 

A kilencvenes évek háborúi miatt a térség egyes részeiben nem ildomos a „jugoszláv” elnevezés használata, viszont Tim Judah brit újságíró nagyjából 12 évvel ezelőtt kitalálta a Jugoszféra szóösszetételt, ami szintén ezt a térséget fedi, de a rossz szájíz mellőzésével.

Az uniós bővítéssel járó gazdasági fellendülés hiánya az egyik oldalon és a csatlakozás halogatása a másikon fokozatosan ráébreszti az érintett országokat az egymás felé fordulásban rejlő potenciálokra és úgy tűnik a huszonegyedik század második évtizede ennek lesz az időszaka. A horvát tengerpart az egyik olyan potenciál, ahol az együttműködés már a gyakorlatban is megvalósult, az Adria partján lévő szállodákban, éttermekben szerbiai, boszniai, macedón… munkavállalók dolgoznak nyaranta, de például az umagi Kempinsky szálloda is egy újvidéki üzletember tulajdonában van.

A Viapan Group felkészült erre a trendre, aktívan jelen vagyunk Szerbiában, Horvátországban és Boszniában is, de a terveink között szerepel a többi utódállam „bevétele” is. Jelenleg is számos partnerünk van az említett országokban; a munkaerő-kölcsönzés Szerbiából pedig egyszerűbb, mint valaha. Innentől pedig csak felfelé vezet az út. Eltökélt szándékunk, hogy a Viapan Group néhány éven belül a „Jugoszféra” egyik meghatározó HR szolgáltatója legyen.

 

12

Küldj egy tapsot ha tetszett

12