A Z generáció már a kollégánk, az Alfa generáció kopogtat

X generáció, Y generáció, Z generáció - az Alfák meg már itt verik az ajtót. Be akarnak jönni csocsózni meg videójátékozni, tudniillik. 

Tévedés. Mármint nem, ez rosszabb, ez hülyeség. Nagyon sok KKV állítja, hogy ő aztán nem fog játszóteret csinálni az irodájából, csak “mert a sok bugyuta multi meg a média erre neveli a fiatalokat”. Abba viszont nagyon kis részük gondol csak bele, hogy az ilyen multiknál a “játszótér” csak a cseresznye a habon, alatta ott a fiatalok igazi mágnese, finom cupcake-csomagolásban: a gyors változások és döntések, innovatív és kreatív feladatok, modern rendszerek és felelősség a munkájukban. Minden, ami szem-szájnak, Z generációnak ingere.

És az alfa generáció (2005 után születettek) is hamarosan ülőhelyre szorul az irodában, ráadásul ugyanabba az irodába, ahol 3 méterre tőle Gáborunk, a tapasztalt 45-ös irodavezetőnk is csücsül. 

A Z generáció jellemzői

Egy korábbi cikkünkben szót ejtettünk arról, hogy bizony herkulesi feladat egy egyre növekvő szervezetben egyensúlyt találni az akár 4 különböző nemzedékből érkező kollégák között. Mindenki odáig van, hogy ezeket a srácokat, legyen az Z generáció vagy még fiatalabbakat majd hogyan kell kezelni, mit kell nekik biztosítani, hogyan fogják jól érezni magukat és egyáltalán hogyan tudjuk becsábítani őket magunkhoz. Azt viszont sokan elfelejtik, hogy mit fog szólni Gábor, ha azt látja, hogy a - szemében csak - “kölykök” egész nap a Facebook-on lógnak, kiszaladnak a parkba inspirálódni, vagy leugranak egy csocsómeccsre a meeting (amit amúgy feleslegesnek tartottak) után - pedig ezek a szokások a felgyorsult világból fakadnak. A Z generáció gondolkodása egyszerűen más, énközpontú, de ha mégis úgy dönt, hogy ad, akkor motivációja óriásira nőhet!

A Start-up és a Z generáció
Amit rengeteg helyen olvasunk, látunk a fiatal generációk igényeiről, a legmenőbb irodákról, a digitális forradalomról: ezek gyönyörű sikertörténetek esettanulmányai, amik pár éve valóban egy-egy garázsban cseperedtek, legtöbb esetben pályakezdő tehetségek inkubálásával. Trendalakító, követendő példaként szolgálhatnak a start-upok, akik bámulatosan rövid idő alatt tudnak akár az Alfa generációnak is megfelelni, mint munkahely. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy míg a start-upoknál az átlagéletkor 30 alatt van, addig egy átlag KKV-nál  - akik nem mellesleg a munkavállalók 70%-t foglalkoztatják - bizony egyszerre 3-4 generációnak kell együtt dolgoznia, így magától értetődő, hogy ugyanaz a paradigma nem lesz alkalmazható minden cég számára!

A Z generáció motiválása

A fenti problémára felhívva a figyelmet most egyszerre szeretnénk tükröt állítani a maradi cégek elé és óva inteni a kapkodásra hajlamosakat is: bár a jövő a mai fiataloké, a jelenben ezt fokozatosan kell beadagolni meglévő kollégáinknak. Fel kell ismernünk - akár külső segítséggel - hogy mik azok a valódi benefitek, amikre a holnap munkaereje ugrik, és meg kell találnunk e halmaz metszetét a meglévő munkatársaink jólétét alakító tényezők halmazával. Hogy érthetőbbé tegyem: hiába tolom tele az irodát “almásgépekkel” meg vezetéknélküli megoldásokkal, ha Gábor és X generációs társai 10 éve ugyanarra a pendrivera pakolnak mindent az “ablakosgépeikről”. De folytathatnánk a sort a már-már klisévé váló csocsóasztallal, gameboxokkal és hasonló kamu-újításokkal.

A cégek problémája: Fejletlen infrastruktúra

Manapság vitán felül áll, hogy a sebesség mindennél fontosabb. Utálunk várni a dolgokra, gyűlöljük, ha a munkánkat valami lassítja, vagy még rosszabb, akadályozza. Mégsem állunk készen a Z generáció fogadására. Mint azt e bekezdésben is kifejtem, a legfiatalabbakra ezek hatványozottan igazak. Egy Y és Z generáció határán születettként elmondhatom, hogy nagyon érdekes szituációban érzem magam a saját szervezetünkön belül is. Látom, hogy a nálam idősebbeket mi zavarja és mik azok a dolgok, amiket ők megszoktak és megszerettek az évek során - illetve érzékelem azt is, hogy a velem egykorúak, vagy még fiatalabbak hogyan vélekednek ugyanezekről a dolgokról, és mik azok, amiket alig tudnak elviselni. Most épp az utóbbiakról kell beszélnünk, így idevezetem a mostanában rengeteg cégnél egyre égetőbb dolgokat a bekerüléstől a kikerülésig:

• hetek múlva, vagy egyáltalán nem kapnak visszajelzést egy-egy állásjelentkezés után
• irreális és felesleges elvárások álláshirdetésekben
• felkészületlen és olajozatlan, lassú betanítás
• sokszor “túl-junior” pozik, vagy onnan túl lassú, túl korlátozott továbblépési lehetőségek
• gyenge, lassú géppark, irodai infrastruktúra
• a digitalizáció hiánya, vagy túl alacsony szintje
• rugalmatlan munkaidő
• túl üres munkakör, kevés felelősség

Én meg csodásan elvagyok, mert tök jól szót értek mindkét iránnyal - az idősebbekkel és a fiatalabbakkal is. De persze nem állítom, a felsoroltak nekem is kényes kérdések lennének.

A generációs szakadék megszüntetése

Megtehetjük, hogy listákat készítünk. Kettőt is említettem itt már: egy olyat, ami azt tartalmazza, hogy a fiatalok mire vágynak, és egy olyat, ami azt, hogy miket utálnak. Namármost utóbbit az imént nagyjából kifejtettem, ezeknek a pontoknak a mihamarabbi orvoslásával sokkal közelebb kerülhet bármely cég a fiatal generációkhoz. Előbbi specifikáltabb, hiszen ha csak ráguglizunk, hogy “mire vágyik egy Z generációs a munkahelyen?”, akkor újra a start-upok által kitaposott úttal, vagy a semmitmondó általánosító cikkekkel találjuk magunkat szemben. Aztán szükség lesz egy olyan listára is, amit a meglévő kollégákról állítunk össze: ők mit szeretnek és miben hajlandóak változni, és mik azok, amikről hallani sem akarnak egy “kölyök” kedvéért sem.

És ezzel zárszóhoz is érkeztünk: “kölykök”. Mielőtt nekiállunk listáinknak, vezetői szintről indulva kattintsunk át minden fejet a cégben: ezek a “kölykök” fogják vinni a céget, mikor mindnyájan kiöregszünk. Támogassuk őket, és szorítsuk vissza az ellenállást, a változás szükséges és egyáltalán nem rossz - ha jól csináljuk! Apránként változtatni pedig sokkal egyszerűbb: feleljünk meg előbb a mostani igényeknek, mert minél később lépünk, annál radikálisabbat kell majd húznunk, hogy a megjelenő Alfa generáció is szerethető munkahelyként tekinthessen ránk.

PS: álljék itt az egyik kedvenc - amúgy totálisan témába vágó - klipem levezetésképp, és énekeljék helyettem tovább a “kölykök”, hogy now or never!  

https://www.youtube.com/watch?v=jT6yx2kTvFQ