Álláskeresési lehetőségek elbocsátás esetére

Elbocsátás: számos oka lehet

Nem feltétlenül magadnak köszönheted, ha átnyújtják a felmondási papírokat, hiszen előfordulhat, hogy tömeges létszámcsökkentésnek vagy átszervezésnek estél áldozatul. Előbb-utóbb a legjobbakat is elérheti ez a szerencsétlen helyzet. Ez persze nem törvényszerű, de a lehetőség fennáll. 

A legfontosabb, hogy ha szembesülünk az elkerülhetetlennel, viseljük azt méltósággal, őrizzük meg a hidegvérünket, és próbáljuk meg a hasznunkra fordítani a helyzetet. Érdemes a szakmai önéletrajzunkat folyamatosan frissíteni, hogy a rossz hír hallatán akár azonnal nekiláthassunk az álláskeresésnek. Ugyanígy érdemes az álláshirdetéseket időről-időre böngészni, hogy tisztában legyünk azzal, milyen lehetőségekre számíthatunk szakterületünkön.

Járj nyitott szemmel!

Még akkor is, ha valaki úgy gondolja, megingathatatlan a pozíciója a cégnél, nem árt nyitott szemmel járni az irodában. Lehet, hogy az újonnan érkezett főnök már el is döntötte, hogy kik azok, akik elbocsátásra számíthatnak, és lehet, hogy az első apró hibára vár, amikor azt ürügyként felhasználva közölheti az ítéletet.

Az elbocsátás után olyasmit érzünk, mint a gyász

A szenvedő alanyok lelkiállapotát egy harang alakú görbével lehetne a legjobban szemléltetni. Az első fázis a tagadásé, amikor az elbocsátott ember maga sem hiszi el ami történt, s adminisztrációs hibára, tévedésre gyanakodik. Ezután jön a harag a szervezettel, a főnökkel, a helyzettel szemben, majd az alkudozás, amely arra irányul, hogy – akár félmunkaidőben – megmaradjon az állás. Miután ez nem sikerül, depresszió lesz úrrá a kirúgott dolgozón, amely a munkakeresés során lelkesedésbe, vagy – kudarc esetén – újabb depresszióba torkollhat. Természetesen mindegyik fázis egyénfüggő, s nem is törvényszerű, vannak olyanok, akik egyes lépéseken egyszerűen átugranak, vagy hosszabb ideig tart náluk a továbblépés.

Baráti búcsúzás a munkahelytől

A legfontosabb, bárhogyan zajlik le ez a kellemetlen aktus, mindenképpen őrizzük meg hidegvérünket. Nem szabad dühösen nekiesni a főnöknek, s szidalmakat zúdítani rá vagy a kollégákra. Előfordulhat, hogy ugyanannyira rosszul érzi magát az adott helyzetben, mint akit elbocsátanak. Arról nem is beszélve, hogy a későbbiekben visszaüthet, ha rossz szájízzel búcsúzunk korábbi felettesünktől.

Megnyugvást kínálhat, ha megtudjuk elbocsátásunk valódi okát. Kérdezzük meg, hogy a hozzá állásunkkal volt-e baj, vagy egy konkrét esett miatt tesznek minket lapátra, esetleg létszámcsökkentés miatt válik meg tőlünk a cég. Bármelyik lehetőség álljon fenn, ne vesztegessük az időt. Felesleges siratni az elvesztett munkahelyet, ez a legritkább esetben segít. Ha nem látunk rá reális esélyt, hogy visszaszerezzük az állásunkat, jobb emelt fővel távozni.

A referenciákra is gondolj, ha elbocsátottak!

Emelt fővel és semmiképpen sem haraggal. Nem érdemes felégetni magunk mögött a hidakat, mert megeshet, hogy a jövőbeli felettesünk éppen korábbi főnökünket hívja fel referenciáink miatt, s az sem kizárt, hogy a jövőben valamikor ismét közünk lesz majd volt cégünkhöz. Mielőtt elhagyjuk a rossz emlékű munkahelyet, gondoskodjunk róla időben, hogy szerződésünk és minden egyéb papírmunka rendben legyen. Nézzünk utána, hogy jár-e nekünk bármilyen juttatáscsomag, amellyel az elbocsátottakat kompenzálják. A távozást illik diszkréten intézni, nem szerencsés teleharsogni az egész házat a hírrel. Egyszerűen hívjuk fel legközelebbi kollégáinkat, ismerőseinket a cégnél.

Fel a fejjel, sok álláskeresési lehetőség vár!

Nem szabad elkeseredni, az ember ilyenkor hajlamos elhagyni magát, és hosszú ideig azon keseregni, hogy miért pont vele történt meg mindez. Ez nem helyes hozzáállás. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy a lehetőségek milyen széles skálája nyílt meg előttünk. Szerencsés esetben akár egy jobban fizető, megfelelőbb feltételeket kínáló munkahelyre bukkanhatunk, s a környezetváltozás is jó hatással van az emberre. Lehetséges, hogy a rivális cég szinte még aznap szerződést ajánl, és ez lesz álmaink állása. Az álláskeresés szinte teljes munkaidős feladat, és a pozitív hozadéka az, hogy számos készségünk fejlődhet. A legfontosabb megérteni, hogy a számunkra kellemetlen döntés – optimális esetben – szakmai döntés és nem személyes sértés. Ha ezt megértjük, akkor máris továbbléptünk. Az új világ pedig már másnap reggel ránk köszönhet.