Álláskeresés: hogyan ne vessz el az útvesztőben?

Álláskereséskor a túlzott kudarckerülés és a megfelelni vágyás mozgat szinte mindenkit, ez alakítja a hozzáállásunkat is. Érdemes figyelni arra, hogy ha túlzásokba esünk, többet ártunk magunknak, mint amennyi problémát megoldunk.

„Mindent elvállalok”: az alkalmi munkavállalás buktatói

Ha elvállalsz olyan munkát, amit csak a fizetségért fogadsz el, az kezdetnek jó döntés, de hosszú távon nem tesz jót veled. Érdemes az első adandó alkalommal jobb, megfelelőbb állást keresni. Addig pedig tudatában kell lenni annak, hogy ezt azért vállaltad, mert most ez biztosítja a megélhetést, de a hosszú távú célokért is dolgozni kell közben.

4 órás munka papíron?

Rossz kompromisszumokat kötni néha kényszernek tűnik. Nagyon fontos, hogy ha ez megtörtént, tudd, hogy nem maradhatsz benne, és dolgozz a kilépésen. Félig bejelentett 4 órás munka, fekete állás, „zsebbe” fizetés, valós munkaidőtől eltérő elszámolás: mind olyasmi, amiben hosszú távon csak a munkavállaló járhat rosszul.

Gyakori álláskeresési buktató: saját erőforrások bevonása

Sokszor előfordul, hogy a cég érdekében az új dolgozó a saját eszközeit vonja be a munkába. Saját autó, saját laptop, csak hogy legyen munkája, fontos embernek tartsák a cégnél. Ennek azonban nincs realitása: ha a cég ezt nem ellentételezi, akkor valójában csak kihasználja az alkalmazottját.

„Ezt nem merem elvállalni” - Bátorság állásinterjún

Van, aki hosszas álláskeresés után eljut állásinterjúra, megismeri a pozíciót, a leendő munkáltatóval megfelelnek egymásnak, mégis megretten a feladattól, elvárásoktól. Pedig a leendő munkáltató őt választaná, alkalmasnak tartja. Ilyenkor nem szabad megijedni a nehéznek tűnő feladattól: a munkáltatóval még egyszer őszintén át kell beszélni az elvárásokat, azt, hogy milyen teljesítményt, milyen fejlődést vár el, pl. a próbaidő végére, féléves munkaviszony után stb.

„Majd belejövök” - álláskeresők és a kamuk?

Néhány álláskereső a munkáltató megtévesztésével jut álláshoz. Túlzó tapasztalati hátteret mutat be, esetleg olyan tudást állít magáról, aminek nincs birtokában. A megtévesztett munkáltató állást ajánl, a megtévesztő dolgozó pedig szorongásban tölti munkanapjait, mert imposztorként bármikor elbukhat. Ha alapvető tapasztalatok, tudásanyag hiányzik (pl. megfelelő szintű nyelvtudás), akkor abba nem lehet „belejönni”. Ha kiderül, nemcsak a felmondás és újbóli álláskeresés problémájával lehet szembesülni, de egy nagyon rossz referencia is bekerül a nehezítő tényezők közé.